1. A Váci út kifejlődése
2. A kerület kialakulása
3. A kerület fejlődése.
Budapest, Béke tér 1.
A középkori Pest településről az egyik kivezető főút a Váci út volt. A népesség fokozatos növekedésével északi irányba terjeszkedett a város. A későbbiekben telepszerűen lakóházakat emeltek errefelé. A nagy változást az ipar és a vasút létrejötte jelentette. Nem csak a gépipar vetette meg a lábát itt, de a malmok is kivették részüket a fellendülésből. A Vácra tartó vasútvonal leágazása lehetővé tette az ipari vállalatok fűtőanyaggal történő ellátását, ill. a megtermelt javak elszállítását is. A termelőegységek kiszolgálására jelentős létszámú munkásra volt szükség. A foghíjtelkeken barakkszerű építmények nőttek ki a földből és ezekben húzták meg magukat. Néhány üzemtulajdonos szobakonyhás bérházakat építtetett a munkavállalóinak. . A több tíz ezer ember számára óhatatlanul szükség volt a kereskedelem tartós megtelepedésére, de a hitélet gyakorlására is. Egyre több óvoda és elemi várta a gyerekeket. 1938-ban jött létre a kerület, majd a mai területe 1950-ben alakult ki: 2013 óta a Margitsziget nem tartozik Angyalföldhöz. A rendszerváltás után viharos gyorsasággal eltűntek a nemzetgazdasági szinten is jelentős értéket teremtő szocialista gyártelepek, ma pedig irodaház negyedről beszélhetünk.
Bővebben:
1. A Váci út kifejlődése.
A Váci út eredetileg a középkori Pestről kivezető négy országút egyike volt. Az Északi Városkaputól (a mai Vörösmarty tér déli részén) kiindulva a Duna régi medermaradványai, mocsaras, vizenyős árterületei és a Rákos mezeje homokbuckái között haladt Vác felé. Az útvonal mentén a mai Angyalföld területén már a középkorban is települések (Új-Bécs, Jenő) helyezkedtek el.
A XVIII. századtól Pest városa észak felé terjeszkedett, s az útvonal két oldalán külvárosok jöttek létre. A baloldali külváros neve 1777-től Terézváros lett, a Duna felőli oldalon 1790-ben jött létre Lipótváros. 1846-ban megnyitották az első vasútvonalat Pest és Vác között, létesítményei a Váci út mentén húzódtak a Vámházig (amely a mai Ferdinánd híd tájékán az 1770-es években épült). A Lipót- és Terézváros belterülete a vasútvonalig sűrűn beépült, az ipari tevékenység a külterületekre helyeződött át. 1856-ban kezdődött a hajógyártás az újpesti kikötő-öbölben, az országút mentén Höcker Antal Gőzkazán és Gépgyárat alapított. 1866-ban megindult és Újpestig vezetett az első lóvasút, ebben az évben jött létre a Ganz Hajógyár. 1868-ban nyitott gépjavító műhelyt Láng László. Az 1872: XXXVI. tc. alapján létrejött Budapest főváros tíz kerülettel. Az V. kerület (Lipótváros) és a VI. kerület (Terézváros) között a határvonal a Váci út volt. Mindkét kerület - egyúttal a főváros - északi határa Újpest lett. A Váci körút - a Deák tér és a Pesti indóház (1891-től Nyugati pályaudvar) - belterületi városképet mutatott, míg a Külső Váci út és környéke fokozatosan gyárnegyeddé alakult. A városrésszé vált külterületek korábbi nevüket viselték. A Váci út bal oldalán helyezkedett el Új-Lipótváros, Vizafogó és Kikötő-dűlő; jobboldalon Lőportárdűlő, Erdőtelkek és Felsőbika rét.
A külterületi részek fejlődését nagyban elősegítette, hogy 1871-ben kiszélesítették a Váci utat. 1875-ben átadták a Margit hidat és megépítették a Ferdinánd hidat is. 1890-ben véglegesen megszüntették a Váci temetőt (amely a Vámház mögött volt), és a Váci út, Bulcsú utca és Lehel utca által körülhatárolt részen felállították a Ferdinánd téri nyílt piacot.
A millennium körüli években és a századforduló után a Lipótvárosban megépült néhány nívós lakóház, egy-két középület (az Elektromos Művek székháza, a Fertőtlenítő Intézet, a Lipót Távbeszélő Központ) és néhány világszínvonalú ipari épület (Láng Gépgyár, Ganz Hajógyár), valamint a közlekedési építmények sora (az első pesti lóvasút indóháza és mellette a villamosremíz) is. 1896-ban átadták az ún. "Millenniumi hidat", a 670 m hosszú újpesti vasúti hidat, amely Budapest leghosszabb Duna hídja lett. Az első kápolnát 1896-ban létesítették a karmelita atyák a Huba utcában, majd 1899-ben már templomot szenteltek a Huba és az Oldal utca (a mai Karmelita utca) sarkán. 1897-ben megindult a Váci úton a villamosközlekedés és a váci vasútvonalból leágazott a Körvasút angyalföld vizafogói szárnyvonala.
2. A kerület kialakulása.
Az első világháborúig tartó nagy fellendülés időszakában Csepel mellett a Váci útra koncentrálódott a gépipar, de jelen voltak más iparágak is. A gyárak között azonban beépítetlen grundok követték egymást, telepszerű fabarakkokkal. A gyárak népes munkásseregének lakhelyei a századforduló előtt épült lakótömbök profithozó, földszintes vagy egy-két emeletes bérkaszárnyák voltak, szoba-konyhás lakásokkal. Hírhedtté vált közülük a Tizenhárom-ház, a Hétház (ahol Kassák Lajos is lakott). A nyomor, az elesettség, a bűn félelmetessé, rossz hírűvé tette Angyalföldet népével együtt. Kevesen vették észre a művelt, öntudatos munkásokat, a szerveződő munkásmozgalmat.
Az 1910-es, majd '20-as években több helyen épültek ún. városi házak, amelyeket kislakásos bérházakként a lakásínség enyhítésére a főváros építtetett alkalmazottai részére, s ezek a munkáslakásoknál fejlettebbek voltak. 1929-ben épült fel a Béke téri, 1930-ban a tripoliszi Szent Mihály plébánia templom, valamint a Frangepán utcában a reformátusok temploma. A '30-as években már sorra épültek a Szent István városi (a mai újlipótvárosi) utcák is modern lakóházaikkal. 1933- ban szentelték fel a Váci út és Lehel utca találkozásánál a zsámbéki templom mintájára épült Árpádházi Boldog Margit-templomot, 1937-ben felállítják a vizafogói kápolna-egyesületet.
3. A kerület fejlődése.
1930-ban a fővárost tizennégy kerületre osztották, így új kerületek jöttek létre. Az V. és a VI. kerület külső részeiből (Vizafogó, Kikötő-dűlő és Népsziget; illetve Lőportár-dűlő, Erdőtelkek, Felsőbikarét és Angyalföld vagy Napföld). 1938. június 1-én jött létre a XIII. kerület, amelynek déli határa a Dráva utca-Aréna út (a mai Dózsa György út) vonala lett. Az új kerületet Horthy Miklós feleségéről Magdolnavárosnak nevezték el.
A kerület végleges, jelenlegi területét 1950. január 1-el alakították ki, amikor a Váci út elejét is hozzácsatolták. Városrészei: Újlipótváros, Vizafogó és Angyalföld lettek. Az ezt követő időszakban soha nem látott méreteket öltött a lakóházépítés - a grundokat, a nyomortanyákat, az ócskavas-telepeket modern, sokemeletes házak váltották fel. A '60-as években felépült az Árpád hídi lakótelep, majd követte a Gidófalvy és az Országbíró utcai, a Duna-parti Vizafogó lakótelep stb.
A kerület lakóinak száma rohamosan emelkedett (túllépte a 130.000 főt), a lakosság életkora csökkent, összetétele a fővárosét tükrözte.
Dinamikusan fejlődött a közlekedés: a Nyugati pályaudvarnál és az Árpád hídnál korszerű alul- és felüljárórendszerek épültek, távolsági autóbusz-pályaudvar nyílt az Árpád híd lábánál, a Váci út korszerű 2x3 sávos autóút lett, amely alatt a 3-as metró vonala vezet Újpest felé.
A '80-as években megindult a gyáripar leépülése, a nagyvállalatok egymás után szanálás alá kerültek, a gyárépületek elvesztették funkciójukat, feleslegessé váltak. Többségüket átalakították bankok, bemutatótermek, kisebb vállalatok céljára, a lebontottak helyén új irodaházak, autószalonok, bevásárló- és szabadidőközpontok (Duna Plaza, Westend City Center), illetve lakóparkok épülnek.
1871-ben az Osztrák Magyar Államvasutak és a Váci út környéki lakóházakban élők gyermekei részére megnyitották a gyárnegyed első, majd 1883-ban a második elemi iskoláját. 1895-ben a Lipót körút mentén létesít a főváros általános iskolát a megsokasodott iskoláskorú gyermekek részére, amely 1900-ban polgári fiúiskolával bővült. A Salvator nővérek 1906-ban nyitották meg Huba utcai elemi iskolájukat, majd 1929-ben Angyalföld legmagasabb fokú tanintézetét, a tanítónőképzőt.
1885-ben nyílt meg az első angyalföldi óvoda a Véső utcában, amelyet 1897- ben az Angyalföldi úti, 1899-ben a Lőportár utcai, majd a Váci úti, illetve a Mohács utcai óvodák követtek.
A századfordulón és az azt követő években szinte évenként újabb és újabb iskolát, óvodát kellett állítania a fővárosnak Angyalföld megemelkedett lakossága és gyermeklétszáma miatt.
Hasonló fellendülés a II. világháború után következett be. Új óvodákkal, iskolákkal és bölcsődékkel gyarapodott a kerület. Az '50-es években már 18 általános iskolában 11.886 gyermek tanult, ám a lakótelepek térhódításával ez is kevésnek bizonyult.
Ellenkező irányú változást a '90-es évek hoztak, amikor lecsökkent a gyermeklétszám, és megkezdődött a gyermekintézmények összevonása. Napjainkban 7 bölcsőde, 20 óvoda, 15 általános iskola, 15 gimnázium és szakközépiskola található a kerületben.
A Vígszínház - Budapest negyedik színházaként - 1896. május elsején nyitotta meg kapuját az akkor Külső Lipótvárosnak titulált negyed déli peremén, abból a meggondolásból, hogy a Nemzeti Színház megszabaduljon a könnyű műfajtól. A Vígszínház megvalósulásában kiemelkedő szerepe volt Jókai Mórnak. A társulat szervezője és a színház első igazgatója Ditrói Mór volt. Bár egy évig a közönség érdektelensége sújtotta a kültelki színházat, rövid időn belül nemcsak a magyar közönség szerette meg, de nemzetközi rangra is emelkedett. Arculatát és jellegét tekintve polgári színházzá vált, s napjainkban is Budapest egyik vezető színházának számít.
1911-1937 között a Vág utca 12. sz. alatt működött a Népház, ahol otthont talált a Népház Színháza. Hetente tartott előadásainak műsorválasztéka széles ívet fogott át a klasszikusoktól a népszínműveken át a modern francia vígjátékig. Repertoárján szerepelt például: Moliere: Képzelt beteg, Shakespeare: Makrancos hölgy, Tóth Ede: Falu rossza, Sardou-Najac: Váljunk el! című darabja. Fennállása alatt jelentős közművelő hívatást töltött be az akkor még külterületnek számító részen. 1924-ben Műhely néven egy avantgárd színházi csoport modern irodalmi előadásokkal munkás-színházat igyekezett létrehozni. Az 1926 - 27-es évadtól a Népház kizárólag műkedvelő csoportoknak szolgált otthonul.
Mindössze egy-két évadot ért meg - valószínűleg 1930-ban - az Angyalföldi Színpad a Szent László út 26. sz. házban Erdélyi Mihály (vagy ahogyan a legtöbben nevezték, Erdélyi Miksa) alapításában. A színház Eisemann Mihály "Alvinci huszárok" című operettjével nyitott, s műsortervében a Régi nyár, a Páros csillag, a Diákszerelem és a Lehullott a rezgő nyárfa című előadások szerepeltek.
A Déryné Színház 1954. október 28-án nyitotta meg kapuját. 1955-ben a Déryné nevet az Állami Faluszínházra ruházták át, s így a színház József Attila nevét vette fel. Ekkor jelölték ki a Vígszínház kamaraszínházának, s rendezőjéül Szendrő Józsefet kapta meg. Az 1956/57-es szezon kezdetekor önálló lett, igazgatójává Fodor Imrét nevezték ki. Az ő nevéhez fűződik Angyalföld színházi kultúrájának megalapozása és magas szintre emelése. A színház az elmúlt évek alatt beépült az azóta gyökeresen megváltozott társadalmi, gazdasági és városképi arculatú XIII. kerület életébe.
Az első vándormozisok a századfordulón ütötték fel sátrukat, köztük Winkler Lambert - kezdetben - vásári mutatványosként, Angyalföld szívében, a Róbert Károly körút és a Lehel utca sarkán. 1910-ben (a főváros első mozijainak sorában) a Hungária körút 92-ben Winkler mozi néven állandó mozit alapított, ez 1940-44 között Délibáb, majd 1945-től Dózsa mozi lett, végül 1983. április 18-án bezárták. 1911-ben a Lipót körút 16-ban (a Vígszínház szomszédságában) megnyílt az Elit Mozgó, mai nevén Szindbád mozi. Közben 1943-44-ben Mesevárnak hívták, és gyermekközönségre specializálódott. 1954-ben átkeresztelték Tanácsra, majd 1979-ben ismét speciális szerepkört kapott, a Magyar Filmek Mozija lett. Ma már tagja a Budapest Film art-mozihálózatának. A Visegrádi utca 11/a. számú házban kezdte meg működését a Diana mozi (1914-ből van az első adat róla), amelynek azonban nem sikerült átmentenie magát a hangosfilm korszakába. Ugyanilyen rövid életűek voltak a Lehelkürt, a Petneházy, az Uranus és a Nép mozgó is.
A '30-as évektől modernebb, kényelmesebb mozik nyíltak Angyalföldön is. Így a Terézvárosi (1929, majd 1933-1987-ig Béke), a Lloyd (1937- ma Duna), az Ipoly (1939- ma üresen áll) és a kerület legfiatalabb mozija, a Kossuth Filmszínház (1946- ma is működik).
1996-ban felépült Angyalföldön a Duna Plaza bevásárló és szórakoztató központ, benne a Hollywood Multiplexszel. Ez egyetlen fedél alatt kilenc mozi, s így pótolja az összes kerületi filmszínházat, amelyek megszűntek és eltűntek az idők folyamán.
A közművelődési élet kezdetei az 1900-as évek elejére nyúlnak vissza, amikor a lakásnyomor enyhítésére olcsó éjjeli szállást adó, emellett kulturális feladatot is ellátó intézményeket, ún. népházakat létesítettek: 1910-ben az Aréna út 152. szám alatt, ahol a szállás és étkezés szolgáltatás mellett könyvtárat is fenntartottak; 1911-ben a Vág utca 12. szám alatt már foglalkoztató műhelyek, előadótermek, könyvtár és 300 főt befogadó nagyterem is volt (itt működött a Népszínház).
A két világháború között a kerületben a kis kertes házakban élő falusias életmódú lakosság keveredett a gyári munkássággal. A többnyire sokgyermekes családok elképesztő nyomorban éltek, így a Vöröskereszt, az Üdvhadsereg és a Gyermekbarát Mozgalom szociális segélyakciói feléjük irányultak. Az angyalföldi gyermekbarát csoportok közös játékokat, kulturális programokat, kirándulásokat és üdültetéseket szerveztek a legszegényebb gyermekek számára. Ugyancsak aktív befogadói voltak e lakossági csoportok a szocialista és a szakszervezeti mozgalomnak, illetve azok kulturális tevékenységének. A korszak kulturális kezdeményezéseinek bázisát elsősorban a munkásmozgalmi szervezetek, a nagyobb üzemek kollektívái, az egyházi gyülekezetek, a jótékonysági szervezetek és az iskolák képezték.
A Szállítómunkások Szakszervezetének klubházában tartotta próbáit a híres Kültelki Remény Dalkör. Az énekkar jelentőségét mutatja a sok elismerés és díj, amelyeket a különböző fesztiválokon szerzett, valamint erre mutat a Zeneakadémián történt bemutatkozása is. Megszervezték a gyermekbarátok gyermekkórusát is, amely városszerte ismertté vált. A Remény Dalkör 1960-ig működött.
A Vasas Szakszervezet befizetőhelyén könyvtár, újságolvasó várta a tagokat és kulturális programok - felolvasóestek, műkedvelő csoportok műsorai, ismeretterjesztő előadások - színhelyeként is szolgált.
Az angyalföldi kulturális élet sajátos színfoltját képezte a munkások művésziskolája, amely a 20-as években Podolini-Volkmann Artúr festőművész vezetésével a képzőművészet alapjaival ismertette meg a környező gyárak és üzemek fiataljait.
A magyar irodalmi és képzőművészeti avantgárd kiemelkedő alakja, Kassák Lajos vezetésével Újlipótvárosban működött az irányzat egyik legjelentősebb műhelye. Az ő irányításával szerkesztették a Tett, a Ma, a 2x2=4, a Dokumentum, majd a Munka, valamint az Alkotás című irodalmi és képzőművészeti folyóiratokat. Az iskolákkal együttműködve a kerületi egyházi közösségek - cserkészek, legény- és leányegyletek, műkedvelő csoportok, kultúrkörök - vasárnap és nagyobb ünnepeken műsoros összejöveteleket, ismeretterjesztő programokat, kirándulásokat szerveztek.
Angyalföldön az első területi kultúrházat 1939-ben kezdték építeni, amely azonban a háború miatt félbeszakadt, és végül 1949 decemberében fejeződött be. A kezdetben Rákosi Mátyás nevét viselő kultúrház később József Attila nevét vette fel. Itt alakult meg 1976-ban a ma is működő Moholy-Nagy László Képző- és Iparművészeti Stúdió a meglévő csoportok hagyományos tevékenységére építve.
A Helytörténeti Klubot 1969-ben alapították, amelynek eredményességét bizonyítja az önálló Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény megnyitása 1985-ben.
A Dagály Ifjúsági Klub a '60-as évek végétől az új lendületet kapott klubmozgalom egyik budapesti fellegvára volt, majd mintegy három évtizedig úttörőházként funkcionált. Ma Angyalföldi Gyermek és Ifjúsági házként elsődleges feladatának tekinti a néphagyományok ápolását, amelyben kimagasló érdemei vannak a Vadvirág és Vadrózsa néptánc együtteseinek is.
Az Iránytű Ifjúsági Információs és Tanácsadó Iroda speciális közművelődési intézmény, amely ingyenes szolgáltatást nyújt a fiatalok és a felnőtt lakosság számára mindennapi problémáik megoldására. Vízöntő Pinceklubja 1993 óta mentálhigiénés és hagyományos közművelődési programokkal várja az érdeklődőket.
Az Angyalföldi Szent László plébánia területén 1941-ben alakult meg a Szent László Kultúrház, melynek működését a '40-es évektől megszüntették, és csak 1989-től tudott újra működni a Jerikó Keresztény Humán Gimnázium épületében.
Az Újlipótvárosi Klubgaléria a legfiatalabb közművelődési intézménye a kerületnek. Folyamatosan rendez kiállításokat, de a kiállított műtárgyak értékesítésével is foglalkozik. 1998-tól Sarokház címmel saját képzőművészeti és irodalmi folyóiratot ad ki.
Az 1989-es rendszerváltás után a kerületben is megindult a társadalmi, vallási és mozgalmi kulturális tevékenység. 1994-ben már 11 kulturális egyesület és 32 kulturális alapítvány működött kerületi székhellyel. Napjainkban már mind az alapítványok, mind az egyesületek száma meghaladja az ötvenet, s a legtöbb közülük kulturális jellegű (hiszen többnyire a művelődési intézmények művészeti csoportjai, együttesei, alkotókörei alakultak önálló egyesületté).
A XIII. kerület kulturális-közművelődési élete a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár hálózatának 7 kerületi könyvtárával együtt válik teljessé.